Egy kerékpárüzletben dolgozok, és munkám során rengeteg családdal találkozok. Általában, ha kettőnél több ember száll ki a kocsiból a bolt előtt, azonnal kiül a rettegés az arcomra, és összeszorított farpofákkal várom, hogy mi következik. Ugorjunk is fejest a nagy családi pöcegödörbe.
1. Normális család (kakukktojás)
Velük kezdem, a legkevésbé érdekesek ugyanis. Veszélyeztetett fajról beszélünk sajnos. Egy apukából, egy anyukából és egy vagy több gyerekből áll. Bejönnek, kultúráltan köszönnek, megveszik amit akarnak, vagy kérdeznek. Eközben a csemeték nézelődnek, édesanyjuktól kérdezgetik mi micsoda, mire való. Aztán megköszönik a segítséget és kimennek. Iszonyatos űrt hagyva maguk után a szívemben, mert tudom, hogy kb. egy hét mire jön egy másik ilyen család.
2. Délelőtti babakocsis anyukák
Itt a család apuka nélkül képviselteti magát. Viszont tudni kell, hogy többnyire falkában járnak. Általában defektes kerék a panasz, amit azonnal meg kell csinálni, hiszen enélkül képtelenek tovább menni. Az ő szemszögükből ez érthető is. Igaz, hogy a segglyukam is zsíros, mert éppen szerelek. Aztán közlöm, hogy ez a legjobb indulattal is sajnos fél órát igénybe fog venni, mert be kell még előtte fejeznem a bringát ami az állványban van, na akkor az arca eltorzul. Elkezdi csitítgatni a babakocsiban a gyerkőcöt; (aki amúgy tök jól elvan), hogy érezzem, hogy ő fontosabb, mint a bringa amiért más jön. A napi első kettőnek még be is jön, mert azért én is csak emberből vagyok.
3. Rafinált turista család
Bejönnek és megkérdezik, hogy a csemetének milyen méretű kerékpár való. Előszedetik az összes ilyen méretű bringát, ráülnek, próbálgatják. Tanakodnak egy sort, mert szerintük jó lenne neki az egyel nagyobb/kisebb is. Azokon is végigmegyünk. Aztán elkezdenek puhatolózni. Mi a véleményünk egyik másik nagy áruházlánc bringájáról. Közöljük, a hiányosságokat, de ennél a kérdésnél már tudjuk, hogy ez bizony minusz fél óra volt az életünkből. El van már döntve melyik áruházi bringa a befutó, csak a méretben szerettek volna biztosak lenni, és ott tisztelet a kivételnek nem nagyon értenek a biciklihez. Igazán nincs mit.
4. A piacos család
Általában onnan lehet őket megismerni, hogy minimum 5 milliós kocsiból száll ki, egy apuka, egy anyuka, és egy gyerek. A kicsinek keresnek bringát. Szó se róla van ízlésük kiválasztják a legmenőbbet, és általában ez a legdrágább is. Mikor Ödönke már úgy érzi, hogy ez bizony megvan, neki bringája lesz, apuka odakönyököl és felteszi a kérdést, hogy mennyit lehet alkudni a feléből. Fürkészem a tekintetét, hogy csak szopat -e, de látom, hogy kurvára komolyan gondolja. Hát jó. Akkor a duplájának a felét elengedem és kapsz mellé ajándékba egy lófaszt a seggedbe. Gondolom; Persze a számon csak annyi jön ki, hogy semennyit, mert ez nem piac, hanem kerékpárüzlet. Felajánlok egy szuper villogót ajándékba. Ödönkének tetszik is, minden ok. De mivel nem tudott alkudni ezért, közli, hogy átmennek a másik bringaboltba, ő szokott engedni. Akkor szopd ki. Minusz fél óra.
5. A szabadelvű család
Ők egyterűvel érkeznek. Apa, anya és 3 gyerek. A gyerekek 5 perccel a szülők előtt érkeznek, kibasszák az ajtót és köszönés nélkül szétrajzanak a szélrózsa minden irányába. Felharsan a duda, csengenek a csengők, borulnak a biciklik. Megjönnek a szülők is, odafáradnak a pulthoz. Kérdeznek, beszélgetünk, ez kéne, az kéne. Eközben Egyeske letépi a kompresszor csövét, süvít a levegő, ő meg üvölt, mert megijedt. Anyuka felveszi megvigasztalja. A kompresszor pisztolyát félredobja a födön. Se egy bocsánat, semmi. Ketteske közben a sor közepén mászik, mert neki ki kell próbálnia egy felnőtt bringát. Hármaska pedig megállás nélkül nyomja a dudát, másik kezével pedig letör egy csengőt. Szólok nekik, hogy legalább próbálják annak a látszatát kelteni, hogy meg akarják őket fékezni. Erre anyuka kiakad, hogy a nevelésébe egy bringaboltos ne szóljon már bele. Hát mondom jó. Apuka megkérdez mindent, vesz egy belső gumit. Mondom 2000 forint. Dehát a belsőre csak 1000 van írva. Igen, de a csengő is annyi volt, és a kompresszort fel sem számolom, mert meg tudom javítani, így az grátisz. Nincs mit. Felháborodottan távoznak. Mondanom sem kell én vagyok a fasz.
Gondolom a kereskedelmi szférában dolgozók ki tudnák még egészíteni a listát, de nálunk ők a leggyakoribbak.Ti milyen családokkal találkoztatok a munkátok során?
