Eszembe jutott még egy dolog, csak nem tudtam hogyan szedjem össze tömören, röviden. Erről ugyanis órákig tudnék mesélni, vitatkozni. Gondolkoztam is, hogy megírjam -e, mert ilyenkor általában kapok 3 stroke-ot, 2 infarktust minimum, úgy felbaszom magam a témán. 

Nagyon fontos elöljáróban leszögeznem, hogy saját szubjektív véleményt fogalmazok meg, így nyilván nem kell igazat adni nekem, lehet haragudni is, pont nem érdekel. Az is lehet, hogy egyszerűen én látom hülyén a dolgokat és teljesen természetes ami mostanában történik. Ezt mindenki döntse el maga. Ezen kívül általánosságban beszélek erről a jelenségről, így aki magára veszi az így járt.

A Z-generáció

Az első olyan generáció aki már beleszületett a nagy szabadelvűségbe. A szülők még "szigorúan" voltak nevelve, és megfogadták, hogy ők másképp csinálják majd. Ők aztán majd mindent megengednek a gyereknek. Most úgy áll a helyzet, hogy egy kerékpárgumit nem tud felfújni a többségük. Minden meg lett adva, el lett intézve, csoda, hogy a cipőjét be tudja kötni némelyik. Félreértés pedig ne essék ezért én nem őket okolom, hanem a szülőket. Úgy lettek nevelve, hogy ők a világmindenség közepe. Ezért őket csak sajnálom. Mert most fognak felnőni, munkába állni és kiderül, hogy nem így van. Kiderül, hogy a CV-be nem lehet beleírni, hogy jó a hajam, és van egy i-Phone X-em. 

Az Alfa-generáció

Az Y-generáció gyerekeiről beszélünk. Nagyon hasonló lesz a helyzet mint a fent említett gyerekeknél, csak sokkal súlyosabb. Itt már tényleg mindent lehet. Konkrétan 3-4 éves kis megalomán törpék simán azt csinálnak a szüleikkel -és ez még egy dolog, de szerintük mindenki mással is- amit csak akarnak. Az, hogy ledobja magát a gyerek a földre régen is ment, de nem emlékszem, hogy én ezért plüssjátékot kaptam volna. Konkrétan meg van véve a szeretetük és a nyugalmuk kilóra. Na ebből mit lát a gyerek? Hogy van két csicskám akibe a lábam is beletörölhetem, és, ha gáz van akkor a bajból is kihúznak. Merthogy bajt azt csinálnak bőven. Törnek-zúznak, bántják a másik, normálisan játszó gyereket, addig visít az étteremben is amíg az nem lesz amit ő akar. Meg úgy általában teljesen antiszociálisak. A szülő pedig mosolyog, csóválja a fejét, hogy pedig otthon nem csinálja ezt.

Nem a faszt nem. Ülök a lányom mellett, egy másik gyerkőccel és az apjával és homokozunk. Sokan vannak még, nagy homokozó. Odaszalad egy delikvens a mellettünk lévő kisfiúhoz, meghúzza a haját és elveszi a gereblyét tőle. A muterja végignézi, egy szót sem szól. Az apuka odamegy a kis sráchoz és visszakéri a gereblyét (teszem hozzá nagyon szépen kérte). Üvölt, hogy nem adja vissza. Odamegy az apuka a muterhoz. A "hölgy" csóválja a fejét, nem érti a problémát. Mi ezzel a gond? Gyerekek. Én csak vigyorgok, mert biztos vagyok benne, ha ez fordítva történik akkor még a rendőröket is ránk hívta volna, és ránk ver egy rablást és egy súlyos testi sértést. Aztán közölte, hogy Pistike mindjárt megunja, és akkor majd visszakaphatjuk a gereblyét. Apuka közli, hogy ő inkább egy bocsánatkérés keretein belül azonnal szeretné. Elvette Pistikétől, ledobta a földre, sutyorgott valamit, hogy parasztok vagyunk, és iszonyatos ordítás (Pistike) közepette elmentek.

Van a családban óvónő, elmeséltem neki. Mosolyogva közölte, hogy igen ez így működik. Egyre nehezebb a szülőkkel, mert az ő gyerekének mindent lehet, de őt sérelem nem érheti, mert jogai vannak. Érdekes, hogy minden második gyerek lassan sajátos nevelési igényű. Nem rossz gyerekek vannak, hanem hiperaktív meg SNI-s gyerekek. Az óvónők pedig már sarokba sem állíthatják a gyereket, mert nem vonhatják ki őket a játékból. Akkor mit lehet? Nekik mindent, a többieknek pedig semmit. Korrekt. 

Mi lehet a megoldás? Hát nyilván úgy kell a gyereket nevelni, hogy megpróbálsz neki átadni egy szerinted egészséges értékítéletet. Ami úgy nem fog menni, hogy mindent megkap amit csak kifingik. Próbálod megvédeni mindentől. (Nekem itt kell még fejlődnöm, mert én túlféltő apuka vagyok.) Nem fog menni, és ezt el kell fogadnom, de, ha ilyen van ott kell lenni és segíteni felállni. A verést mélységesen elítélem, de, azt legalább annyira, ha rá sem szólunk. Annyira eltorzul a kis világnézete ezeknek a gyerekeknek, hogy hihetetlen. Abban pedig biztos vagyok, hogy végső soron ők fogják meginni a levét.